Onkolandi történet
VII. fejezet: a második kemo
Megfigyeltem, hogy noha minden nap 14:20-ra szólt a sugárterápia időpontja, 13 órakor alig van beteg. Ha akkorra érek oda és dobom be a kezelő lapomat, 10-20 perc alatt sorra kerülök. Be is vált, azóta így járok. Úgy tűnt, hogy most már kitanultam az összes fortélyt, mikor, hova és miért menjek, sugár- és kemoterápiával fűszerezett életem kialakult mederben csörgedezik tovább. Hát nem!
Természetesen lényemből fakadóan további konfliktusaim támadtak minden áldozatra kész gyógyítóimmal.
Eljött a péntek (11.15.). Már fél 11-kor ott váltogattam a lábamat a Kepivansz adó helyiség előtt azt várván, hogy rám szóljanak, mit akarok. Rám szóltak, erre én: „A hányásgátlóért jöttem.” Éppen nem voltak humoruknál, de elkezdték a méregdrága folyadékot felszívni az injekciós tűbe. Közben mellékesen megkérdezték: „Sugarat kapott már?” Mondtam, hogy még nem, erre elszabadult a pokol. Elsomfordáltam azt a tíz lépést a Sugár Művekig, bedobtam a lapomat, majd elballagtam Kató és Melinda Nagyasszonyokhoz labor beutalóért. (Mit szólsz Nyájas, nem felejtettem el!) A sugárral viszonylag hamar végezvén az időközben megbékélt csapattól megkaptam a rosszullét elhárító injekciót, ezzel szent is lett a béke.
Hétfőn ¾11-kor bedobtam Sugárékhoz a kezelőlapot, majd irány a labor. A vérszívás le is zajlott rendben még 11 óra előtt, ám meglepetés ajándékként a kezembe kaptam egy felcímkézett fedeles műanyag poharat. Éppen csak az volt a baj, hogy 10 perccel előtte ürítkeztem Szahara-szárazra. Labor-főnéni kegyesen intett: „Ráér délig!”
Életem Jobbik Fele munkahelyén informálódott a nyavalyámmal kapcsolatosan (gyógy-, táp- és snapszerek, vitaminok, étrend kiegészítők stb.). Adott nékem egy listát, hogy kérdezzem meg, írassam fel. Ódzkodtam, mert 26-odikára volt megbeszélve a kontroll vizsgálat. Azért rászántam magam. A rendelési időn túl, de sikerült Tanár úr szentélyébe „elnézést, csak tanácsot kérnék” felkiáltással becseleznem magam. Megkérdeztem, felírt (amit Ő látott jónak), javasolt és mellékesen, ha már ott voltam, túlórában alaposan meg is vizsgált ez a szent ember.
Ez volt a legsikeresebb napom, amióta a Kékgolyó Művekkel szimbiózisban élek. Azért is nevezetes e nap, mert a 35 sugárzásból ez volt a 18-adik, azaz rövid fejszámolás után Te is rájöhetsz Türelmes Olvasóm, hogy TÚL VAGYOK A FELÉN!
Eljött a kedd és már kora hajnalban keltem, hogy ½8-ra Minden Kemók Nagyasszonya kezére adjam magam. Nem köllött vóna ennyire kapkodni, mert az úri közönség csak ¼9-re verődött össze, attól kezdve viszont telt házzal, két pótszékkel ment a műsor. Mit mondjak, ma sem én voltam a legrozzantabb a csapatban. Végigültem az öt flaskát, négyszer be is jött a víztorony effektus. Szabadkoztam én, meg hivatkoztam az erősen leíródott prosztatámra, ám Kató Nagyasszony – szerintem kissé kajánul – megjegyezte: „Az utolsó előtti tasak vízhajtó volt!” Mindenre van ésszerű magyarázat, nem csak a prosztata.
Egy órakor bejelentkeztem a Sugár Művekbe, ahhoz képest, hogy sokan voltunk, hamar sorra kerültem, illendően megvendégeltem derék jobbítóimat egy doboz Milka csokival, 3-kor már a Ráth György utcában szívtam a friss budai levegőt.
Mióta ide járok, most először jöttem vonattal haza. Szeretem én a 61-es villamost meg a 7E buszt is, de a vasútnak több a varázsa. És alagút is van, meg kalauz, sípszó, zöldtárcsa, meg fékcsikorgás. Több a látnivaló is. Hát ezért.
Onkolandi történet
VIII. fejezet: ez meg mi?
Most, hogy a nagy miértek és hogyanok a helyükre kerültek tudatomban, olyan – régebben fennálló – jelenségekre kezdek felfigyelni, amelyekkel eddig nem törődtem vagy nem erre a számlára írtam.
Már több hónapja köhögök, amely csak azért száraz, mert a váladéknak, amelynek ki kellene jönnie, nehezére esik kijönni. Speciális köhögési technikát kellett kifejlesztenem. Az orromat becsülettel fújom, nem értem, honnan jön ennyi trutyi.
A többi kellemetlenség nem ilyen régi keletű, nagyjából a kezeléssel egyidős. A kemo utáni, a szokásosnál is gyakoribb éjszakai rohanga a slózira megmagyarázható az ott kapott folyadék mennyiséggel és az ajánlott napi 3-4 liter folyadékfogyasztással. Na de az, hogy az orrom is napok óta rosszul elzárt vízcsapként működik, nem magyarázható semmivel, a szokásos kiváltó okok (pl. megfázás) sem merültek fel az elmúlt három-négy hétben.
Az elmúlt 3-4 napban figyeltem fel arra is, hogy pocsék íze van a kávénak, a frissen vásárolt tejszínhabnak, kedvenc sóletemnek, a különféle ízű üdítőknek, szóval mindennek. Csupán a nyelvem tövénél érzem még haloványan az ízek közül a csípőset. Bölcsen kizártam, hogy a mindig is vásárolt dolgok íze megváltozott, ráadásul mindé egy időben. Kizárásos alapon az is világossá vált, hogy ez bizony összefügg a számban található nyavalyával. Vajon honnan a fészkes fenéből kellett volna ezt nekem előre tudnom?
November 22-edikén nem felejtettem elmenni sugárzás után a Kepivansz (ez a név Rejtő Jenőt, az általa megénekelt sivatagot és a légiót juttatja az eszembe) injekcióért. A nagyon kedves nővéreknél rákérdeztem erre az íz-dologra, mire vidáman bólogatva közölték, hogy bizony sejtésem nem sejtés, hanem maga a rút valóság és ez az ízetlenkedés eltarthat a kezelés befejezése után még vagy egy hónapig, de van olyan is, hogy az íz-érzés soha többé nem jön vissza. Nehéz úgy élni, hogy mindennek egyformán iszap íze van!
Mit mondjak, megnyugtattak. Képzelj el egy embert, Türelmes Olvasóm, aki imád zabálni, imádja az ízeket, alkatából következően nem kell a vonalaira vigyázni, csak lustasága és egyéb elfoglaltságai akadályozzák abban, hogy egész nap egyen…
Este a koncerten (ha erről többet akarsz tudni, Szíves Olvasóm, lásd http://csapat.mam.hu) régi, Tatabányán élő barátnőnkkel találkoztunk. Ránk köszönt, nem ismertük meg. Úgy élt emlékeinkben, mint egy gusztusosan jó húsban lévő, egészségtől kicsattanó, életvidám menyecske, most meg: arca barázdált, beesett, az egész jelenség a 160 centijéhez képest nem éri el a 45 kilót (és lehet, hogy fölé saccoltam)! Hepatitisz C. Gyermeke úgy úszta meg, hogy születésétől egy évig intenzív kezelést kapott. Ehhez képest mit jajveszékelek én itt a nyavalyácskámmal?
Szombatra kelve azért nem volt okom az ünneplésre, mert bizony úgy éreztem, hogy a szám bal oldalában ismét növekedésnek indult a hívatlan vendég, és egy ásításnál a jobb szögletben is fájdalmat éreztem. Na ne mááá!!! Ráadásul egész nap pocsék volt a hangulatom, pulóverben is fáztam a 22º-ban. Mértem, de még csak egy nyomorult hőemelkedésem sem volt.
Onkolandi történet
IX. fejezet: egyéb nyűgök, nyavalyák
Önsajnálatomból és bóbiskolásomból Életem Jobbik Fele riasztott fel: – Lottóztál, papa? Szombat délután három órakor ez helyénvaló kérdés. Futás a lottózóba. A megrázkódtatást a közeli Somfa Cukrászdában vezettük le kókusztorta és nyírségi almatorta társaságában. Szokás szerint mindkettőt megfeleztük, de nekem mindkettő íze tök egyforma volt, pontosabban az íz, amit éreztem, az hasonlított a Balaton alkonyi iszapjának az ízére. Kár belém (nem az iszap).
Ha én olyan hiú lennék, mint amilyen szerény, akkor most elégedett lehetnék azzal a visszafogott tempóval, amellyel a sugarazás hatására férfidíszem, arcszőrzetem elfogyott. A koncerten ugyanis még felismerhető voltam, talán még a B-Day-re (gyengébbek kedvéért kedd, a bankett napja) is marad valami belőle. Utána önkéntes száműzetésbe vonulok, és búsan simogatom a helyét. Nem is mutatkozhatok ismerőseim körében, hiszen megszokták Lázár Wolf-i méretű, tiszteletet parancsoló bozontomat, amely most két napos borostává silányult.
Jobbik Felem máris úgy becéz, hogy „molyrágta kedvesem”. Imádom a humorát.
Eltűnődtem azon, hogy az evésen, az ízek élvezetén kívül milyen kevés fajta öröm jut az ember osztályrészéül földi léte alatt. Ezért aztán vasárnap nekirugaszkodtam, hogy sanyarú helyzetemen javítsak. Mindig is emlegették, hogy élénk a fantáziám. Nosza, hasznosítsuk!
A dolog lényege: el kell képzelnem annak az ételnek, italnak az ízét, amelyet éppen fogyasztok!
A szokásos reggeli étkezés előtti kávéval kezdtem. Ami jó, hogy az illatokat még érzem. Nincs is a reggeli, frissen főzött kávé illatához fogható! (Na jó, azért van!) A szokásos módon elkészítettem, bár a tejszínhab éppen elfogyott (nem baj, úgyis iszap íze volt). Nos, a kávénak is iszap íze volt. Koncentráltam, hogy kávé ízt érezzek, de nem és nem!
Ebédre összedobtam egy túrós csuszát, túróval, tejföllel gazdagon, a pirított, utolérhetetlen Vas Gereben utcai füstölt szalonnával (abban még sosem csalódtam). Az első falatot a számhoz közelítve erősen elképzeltem azt a mennyei ízt, amit mindjárt érezni fogok. A falatot bekaptam. Iszap íz. Pusztulj, ó világ, jöjjön az Apokalipszis!
Hadd meséljek néhány bekezdésnyit új mellékfoglalkozásomról is. Patikát nyitottam. Ez egy kiemelten közhasznú, nonprofit egyszemélyes társaság. Ha még nem volt ilyesmiben részed, elborzadsz, vagy unod, ha volt, együtt érzően bólogatsz.
Életem állandó kísérői a vérnyomás, gyomorsav, prosztata, visszér és karbantartásuk. Ezekre mindösszesen, józan mértéktartással 4 (négy) fajta, összesen 5 db bogyót szedtem eddig. És most?
Gyulladás és fájdalom elhajtók tablettás, szirupos, szopogatós, egy- és kétkomponenses öblögetős kivitelben, hányás- és rosszullét gátló injekciók, tabletták sugár, kemo előtt ennyivel, utána annyival, vitaminok, ásványok ampullában, kapszulában, pezsgőtablettában, elugrálós parketta színű kisbogyóban…
Dicsekedtem már vele, hogy Istennőmnek foglalkozása és internet-függősége okán ijesztő mennyiségű ismerőse van. Nem eléggé meggondoltan közhírré tette ezen körökben (is) nyomoromat. Ez az, amit nem kellett volna. Szerencsére a beözönlő információ-hegyekből bölcs és kíméletlen szelekcióval jó dolgokat is ki tudtunk nyerni. Természetgyógyásztól kaptunk egy Sudo-krém nevű regeneráló kencét. Már kipróbálás előtt azonnal beleszerettem, ugyanis SUDOKU-rajongó vagyok (számítógépen, 9x9-es mezőn 4:22 a rekordom beírás nélkül!!!). Használ is! A másik a Q10 hidratáló; na ezt naponta tízszer. Egyszer élünk, hadd szóljon!
A dolog itt még nem ér véget. Jobbik Felemnek van egy főkolléganője, fajtáját tekintve biológus doktor és Aloé/Vera-s ügynök. Valószínűleg – bár még nem kérdeztem rá – elvégezte a Mindent Jobban Tudás Egyetemét is. Ő brosúrákkal és kitartó ékesszólással bizonygatta, hogy az Aloé Vera család bizonyos készítményei nagyon is alkalmasak a kellemetlen tünetek tompítására. Aloé Vera hívő vagyok, de úgy gondoltam, inkább kitartok az orvostudomány által rám mért eljárások mellett. Ne is mosolyogj drága Olvasóm, tudod, mi következik! Hát persze, hogy beadtam a derekamat egy hét unszolás után – egy feltétellel: minden reggel kihirdettetik a miből, hogyan, mikor, mennyit. „A kompromisszum még nem megalkuvás”, mondá egy bölcs barátom (CSAPAT 131122:2:18).
Nem érdemes fogadni rá, olyan kicsi az odds-a: kihirdetés már másnap sem volt. A miből, hogyan, mikor, mennyit dilemma rám maradt.
Van nekem egy 60 cm széles és 25cm magas, kis, nyitott polcom, ahol a minden nap szükséges holmimat tartom, mint pl. igazolványok, pénztárca, papír zsebkendő, pen-drive, fényképezőgép, lézeres vízszintező, világítós nagyító, alkoholszonda stb. A polc előtt az alatta lévő bútor 10 cm széles párkányt alkot, ami egyben Berci közlekedő ösvényének is része. Nos, az eddig itt őshonos hétfiókos gyógyszeres torony (ne mondd, hogy Neked nincs!) mellé felsorakoztattam új szerzeményeimet. A polc most pontosan úgy néz ki, mint egy falusi porta utcai kerítése, bal szélén a nyitott kertkapuval.
Szájhagyomány útján azt is megtudtam, hogy illik napi 3 és ½ – 4 liter vizet meginni. Ez is a sportszerű nehezítés kategóriába tartozik, mint Kemény Dénesnél a bokszkesztyűs-tornacipős-tréningruhás medence átúszás. Egyik, már említett nyavalyám miatt ugyanis ezt az előírást csak akkor tudom teljesíteni, ha legalább óránként öt percig kultúr környezetben tartózkodhatok és ott a mellékhelyiség sem foglalt. Így aztán a házon kívüli mozgásomat és tevékenységemet gondosan meg kell terveznem. Nem vigasztalásképpen, de az a velem-korú férfitársam, aki még nem esett át egy bizonyos műtéten, ennek az ellenkezőjét állítja, lop, csal, hazudik és festi magát, mint annak a két reklámnak a szereplői.
11.26-odikán volt esedékes az ellenőrző laborvizsgálat. Nem (De!) dicsekvésképpen írom le, rutinos öreg rókaként olyan simán jutottam át a beutaló-vizeletminta-vérvétel procedúrán az aktuális sugarazás előtt, mint egy SKF csapágy.
A PRIMUS III. várója (ami egy légterű Takácsi tanár úr várójával) komoly társasági élet színtere. Igaz, a résztvevők folyamatosan cserélődnek, de mindig van három-négy olyan sorstárs, akivel legalább egy-két hétig minden nap találkozni lehet. Ez annak köszönhető, hogy mindenkinek van saját időpontja, azaz a kezelést mindig ugyanabban az időpontban kapja. Többen vidékről járnak, van, akit betegszállító hoz-visz, van, aki kísérővel jön. Sokféle emberrel lehet megismerkedni. Az egyik „néni” a háztájijáról ad színes tudósításokat, apró, aranyos, Alzheimer kóros idős asszonyt férje terel a helyes irányba, midőn a mellékhelyiség helyett mindenáron a személyzeti öltözőbe akar bejutni, fiatal, a rá váró tortúrától rettegő, kétségbeesett leányzóba kórusban próbálnak lelket önteni, egy asszonyság tájszólására rögtön ráismertem, el is beszélgettünk vagy fél órát Sálgótárjaanról, 85 éves, víg kedélyű öregúr, aki alig 70-nek látszik…. Ami a legmeghatóbb, hogy senki nem panaszkodik.
Onkolandi történet
X. fejezet: a történet megy tovább
November 28-adikán, csütörtökön kaptam a 26. sugarat. Ez gyorsabban zajlott le, mint az eddigiek és nem hat, hanem csak három irányból. Attila felvilágosított, hogy az utolsó tíz a levezető edzés. Halleluja, kicsi, de jó hír. Feldobva tértem haza.
Délután Társasházunk közgyűlést tartott, amelyen a közösségnek csak az értelmesebb fele vett részt, így hamar szabadultunk. Hat meghatalmazással felvértezve büszkén – és egyedül – képviseltem 195 m²-nyi tulajdont. Közben sem fájás, sem égés, sem nyilallás. Szép az élet!
*****
Most, amikor folytatom, már péntek van, egy derűs és feladatmentes hétvége előszobája. Azért, hogy ne legyen dögunalom, hoztam a szokásos formámat. Elballagtam ugyanis a szokásos időben a szokásos sugarazásra. A szokásos derűs társaság már egybegyűlt, múlattuk az időt, kedvenc Attilámmal is elpoénkodtunk, aztán uzsgyi haza. A vér háromkor fagyott meg ereimben. Villámcsapás: ha péntek, akkor Kepivansz! Pánikban telefonok, autó, villamos, nővérek kaján mosolya, de végül megkaptam. Kell nekem a hányinger és Tanár úr dorgálása? Kíváncsi leszek a következő – utolsó – péntekre. Ha ez élő adás lenne és nem egy írás, lehetne fogadásokat kötni, megint elfelejtem-e?
A derűs és feladatmentes hétvégét elkiabáltam, ugyanis szombatra virradó éjjel a mellékhatások koncentrált rohamot indítottak amúgy is elgyötört szervezetem ellen. Íme.
– Bármely folyadék hatására a nem létező bal alsó ötös-hatos fogam helyén valami brutális módon belenyilall. (Mint már említettem, mestermívű fogazataimtól egyelőre el vagyok tiltva.) Négyféle – nem kispályás – fájdalomcsillapító áll a rendelkezésemre, mindegyik annyit ér, mint halottnak a beöntés. Merengj el azon, hogyan lehet teljesíteni a napi 3,5–4 liternyi folyadék bevitelt, ha kortyonként hosszan lecsengve nyilall! Életem Jobbítójának kolléganői az összefogás jegyében már küldtek néhány tucat szívószálat az ívás műveletét megkönnyítendő; sokat segít.
– A nyelvem bal oldala jó úton halad a kisebesedés felé. Mitől? – kérdezem én. Minden válasz „Talán”-nal vagy „Lehet hogy”-gyal kezdődik, vagyis a dolog megválaszolhatatlanul bonyolult.
– A torokfájásnak eddig nem tulajdonítottam jelentőséget, de az éjszaka figyelmeztetett rá, hogy rosszul tettem. De ez a legkisebb gond, napközben el szokott múlni. Ráadásul elfelejtettem, hogy birtokában vagyok az ellenszerének.
– Az eddigiek eltörpülnek a sugár okozta égési nyomok mellett. A bőröm állcsúcstól kulccsontig és körben úgy ég, mintha lángszóróval kezelték volna, Erre is van ellenszer, Sudo krém, Aloé Vera gél, Q10 krém, felváltva használom őket, talán lesz némi eredmény. Szerencse ez a két nap szünet a sugarazásban.
Szegény embert ág is húzza: a mosogatóban elromlott a konyhamalac. Lehet, hogy csak könnyen javítható kontakthiba, a lényeg, hogy hozzá kellene fogni, és ez súlyosabb feladat, mint maga a javítás.
Szegény embert még az az ág is húzza, hogy a Szolgáltatónál lévő Lottózóban három napja nem lehet kártyával fizetni, dögrováson a terminál. A lottózók is züllenek…
